Rövid áttekintés az ásványokról, a drágakő gyógyítás történelméről
Már az őskorból is maradtak ránk olyan leletek, melyek azt bizonyítják, hogy amuletteket, ékszereket viseltek az emberek.
Az első írásos beszámolók azonban az ókori Egyiptomból maradtak fenn. Ezekben részletesen kifejtik egyes kövek gyógyító és védelmező hatását, alkalmazását. Az írásokban megtalálható többek között a lápisz lazulit, a karneol és a malachit mindenre kiterjedő ismertetése.
A Bibliában is több helyen található utalás a kövek erejére. A jelenések könyvében pl. Jeruzsálemet a legdrágább kőhöz, a kristálytiszta jáspishoz hasonlítják, de itt említik még a gránátot, zafírt és rubint is, amelyeket még nagyon sokáig a legjelentősebb védő, gyógyító és szimbólum kövekként tartottak számon.
Későbbi dokumentumokból már a jade, a türkiz és az obszidián csodálatos hatását is megismerhettük. Az ősi Ayurveda gyógyászat a mai napig előtérbe helyezi a kristályokkal való gyógyítás fontosságát.
A 12.században élt Hildegard von Bingen apátnő (írásai magyar nyelven is megjelennek) saját maga is alkalmazta és javasolta könyvében betegségekre a drágakövek belsőleges használatát, a "drágakővizek" jótékony hatását.
Paracelsus pl. jelentős eredménnyel alkalmazta többek között a hematitot, mint vérzés csillapítót. ( A hematit elnevezése a görög haima = vér szóból ered.)